Nyest
Még a nyári forró napokban találkoztam a nyestekkel. Bár ez így túlzás, hiszen ők sötétedéskor merészkednek elő és indulnak útjukra. Pont a közelünkben találtak megfelelő búvóhelyet. Most már csaknem biztos, hogy ők "intézték" el a gondos rozsdafarkú pár fiókáit. Haragudni valahogy mégsem lehet rájuk. Villámgyors játékos mozgásuk, ártatlan kis pofácskájuk feledtet, végül is nekik is meg kell vagy túl kell élni. Azt, hogy szeretik a madártojásokat és a madarak a táplálékuk részei - ez van. Valahogy úgy van kialakítva, hogy ami az egyik állatnak táplálék, az a másik számára maga a végzet. Nézzük a nyesteket! A kis huncutok nagy akrobaták! Igazán csak este figyelhettem őket. Hárman voltak. A fal nem akadály a számukra, sőt még a csatorna sem. Egyik pillanatban a fal kerítésen kergetőztek, másik pillanatban már az utcán voltak. Hogyan? Egyszerűen kijáratként használták az esőcsatornát. Persze az utcáról is pillanatok alatt eltűntek. Egyszer épp közvetlen naplemente után bújtak elő a padlásról. Napközben volt vagy 42 fok. Az elviselhetetlen hőség korábban kicsalta őket, így egy picit nagyobb fényben sikerült megörökítenem a nyesteket. Pár hétig tartózkodtak erre, azután ki tudja mi történt, de többet nem tűntek fel. Viszont a bodza érésére megjelentek ismét a rozsdafarkúak.
A nyestek rettegett állatok. Persze minden csak beállítás, megközelítés kérdése. A tv-ben, sajtóban is csak úgy festik le őket, mint valami rettenetes rongálókat, akik éjszaka megrágják az autók vezetékeit. Ahogy utána olvastam a nyestek eme viselkedésének, kiderült, hogy a nyestek legfeljebb 10%-a vetemedett ilyen tettre. Ráadásul az sem rosszakaratból volt, hanem a vezetéknek vagy a megrágott anyagnak a szaga élelemre emlékeztette őket. Tehát nyugodtan maradhatunk annyiban, hogy a nyestek igen élnek a városban, de közel sem olyan veszélyesek az autókra nézve, mint a tolvaj embertársaink, azaz semmivel sem okoznak több kárt.
A nyestek, mivel éjszakai állatok, így csak az okozhat az éjszakában éber perceket, amikor például a csatornában kergetőznek Ez tényleg hangos tud lenni a sötétség csendjében. Volt rá alkalom, hogy az utcából többen is kinéztünk az éjszaka kellős közepén a szokatlan ricsajra. Nem bántam, hogy a közelben tanyáztak, legalább megismertem őket. Annyira, hogy egyszer -emlékszem- a tetőablakon nézett velem farkasszemet az egyik.
Egy biztos, mindig emlékezni fogok rájuk.
Sok szerencsét, nyestek! Örültem a találkozásnak és annak, hogy bepillanthattam az életetek egy kis szakaszába. Általatok megtudtam, hogy nem vagytok veszélyesek az autókra, legalábbis ti nem voltatok azok és ezt köszönjük:).
