Hajnalpír lepke
Tavaszi erdő: tiszta, páradús, üde. Leírhatatlan. Azért nemkívánatos élmények is akadnak. A tavaszi séták során előfordul, hogy potyautasa lesz az embernek. A fákról lelógó hernyók között lehet ugyan lavírozni, de megeshet, hogy időnként mégis magunkon cipelünk egy-egy hernyót. Ahogy múlik az idő, egyre inkább alkalmazkodom ezekhez a ... hát nem éppen kedvenc lényekhez. Régebben nem is voltam hajlandó ilyenkor bolyongani az erdőben. Talán mindent meg lehet szokni és már igyekszem csendben lerendezni, bottal lepöckölni magamról a csúszó-mászót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése