Az alacsony dunai vízállás Mohácsra csábított. A család úgy gondolta, hogy Élők napját tartunk az ellenkezője helyett. A látványban nem csalódtunk, hiszen olyan helyen sétálhattunk, amit víz szokott borítani. Jól látszik a fáknál bizonyos magasságban. Olykor olyan érzés volt, mintha tengerparton járnánk. Rengeteg kagyló került a felszínre, hosszan lehetett rajtuk járkálni. Tovább haladva egy valami csodálatos homokos részre értünk. Legszívesebben mezítláb szaladgáltam volna benne, de nyilván november elsején ez már hideg volt. Az idő azonban szuper. Kezdetben szűrt napsütés, majd párszor teljesen kisütött a nap. Így lehetett ámulni az igazi kék Dunát. A víz elég tiszta volt. Ami nem mondható felhőtlennek, hogy sajnos szemét is maradt a víz apadása miatt. A műanyag flakonok mindenhol "vezetnek", ott vannak, bárhová is megy az ember. Ezt leszámítva fantasztikusan szép élményt hagyott a látnivaló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése