...s hogy ne csak repülő madaras képem legyen a bakcsóról, sikerült lefényképezni egy Pécs közeli tónál, a nádasban ücsörgő bakcsót. (2013 augusztus 10-én, korán reggel)
...és a helyszín, ahol a bakcsót lehetett látni. A kép szélén, a jobb oldalán levő fa alatti nádas sávban. Reggel 6:15-kor.
Szeretem a nádast kémlelni. A megfigyelések mellé valami más is társul. Ez a víz, a nádas tipikus illata vagy szaga. Akár ez akár az, hiányzik, ha nincs.
A bakcsó ( Nyicticorax nyicticorax) a gólyaalkatúak rendjébe, a gémfélék családjába tartózó madárfaj.
Ő a népies néven híres "vakvarjú". A hangos "kvak" kiálltása miatt kapta az elnevezést.
Angol neve: Night Heron
Csőre , a feje teteje és a háta fekete. Szárnyának tollai szürkések. Az arca, a nyaka és a hasoldala fehérek. Szeme vörös. Érdekessége, hogy a párzás idején a halványzöld lábai sárgás vagy vöröses színűek lesznek.
Fészke ágakból, nád darabokból áll. Fészkelőhelye az ártéri erdők, fűzfák, bokrok, nádasok, mocsarak, halastavak, holtágak.
A fiatal madár hasonlít a bölömbikára, barnás színű. A tojó és a hím hasonló kinézetű. Sokszor gubbasztó testtartásban ücsörög, ekkor kisebbnek néz ki.
A bakcsó hossza 58-65 cm, szárnyainak a fesztávolsága 105-112 cm. Súlya 500-800 g.
Bújkáló típus, inkább szürkületben aktív. A nycticorax éjszakai hollót jelent. Tehát nappal pihennek csapatostul a nádasokban és közelükben vagy a fűzfákon.
Vadászni magányosan szokott. Halakat, békákat, vízirovarokat, kisemlősöket eszik. Ha fiókái vannak, akkor nappal is keresi a táplálékot. Így készülhetett ez a kép is a délelőtti órákban.
Hazai előfordulási helyei a Tisza-tó, Felső-Tisza, Kis -Balaton. Kevesebb számban a Dél-Alföldön, a Tisza mentén, a Velencei-tónál, a Kisalföldön és Délnyugat-Magyarországon is megfigyelhető. A kép ez utóbbi helye.
Hazánkban márciustól októberig lehet megfigyelni. Hosszútávú vonuló madár.
Fokozottan védett. Eszmei értéke 100 000 Ft.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése