Júliusban Mattyi tóhoz pontosabban a patkó alakú Dráva holtághoz kirándultam. Szerencsére madarakból nem volt hiány. Miközben a hattyú családot nézegettem, felkaptam a fejem, hogy a szemközti nádas felé sebesen száguld egy barna rétihéja. Pillanat műve volt az egész, hogy a békés, nyugodt csendet hangos jajveszékelés szakítsa meg. Távoli tanúja lehettem ennek a jelenetnek, ahogy a barna rétihéja lecsap egy nádasban rejtőző, vélhetően madárfiókára. Lehet, hogy a tőkésrécék egyik kicsinye volt az áldozat. Abból sejtem, hogy hamarosan megjelent négy kis tőkésréce. A hattyú családhoz csapódott.
Szóval nem is tudom milyen élmény volt. Ami az egyik madárnak az életet jelentette, az a másiknak a kimúlást, ami nem is volt egyszerű. Percekig sivított, aztán végre csend lett. Azt hittem vége, de nem!... újra rákezdte a még életéért küzdő madárfióka, akinek már tényleg az utolsó percei voltak. A nádasból hamarosan felbukkant a ragadozó madár. Balról érkezett és jobbra tartott, majd követve a holtág alakját villámgyorsan távozott.
Itt, a szemközti nádas az esemény színhelye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése