Dél-Baranyában bukkantam rájuk. Ráadásul ott, ahol nem is gondoltam volna. Élőben még sohasem láttam gyurgyalagot, csak képen és videókon. Már az első madár felbukkanása teli találat volt. Tudtam ez csak gyurgyalag lehet. Jó pár madár keringett. Türelmesen vártam messziről, hogy valamelyik leszálljon.
A türelem pedig rózsát terem, vagyis jelen esetben madarat. Ráadásul a csőrében szitakötő zsákmány is volt. Nem érdekelt, hogy meleg volt, hogy messze voltam tőlük, hogy a fényképezőgépem akksija merülőben volt, hogy hirtelen zivatarfelhő sötétítette el a tiszta égboltot. Egyszerűen élveztem a várva várt találkozást a gyurgyalagokkal, a hangjukat, a reptüket, a szokásaikat. Mindez rövid ideig tartott, húsz perc, félóra, mindaddig amíg csepegni nem kezdett az eső és rohanás a kocsihoz. Ennyi volt. Biztos eljövök máskor is, hogy hosszabban is megfigyelhessem ezeket a "szárnyas ékszereket", talán közelebbről is, hogy jobban szemügyre vehessem a tolluk színeit. Szerencsére a fényképezőgép így is többet látott, mint én szabad szemmel a nagy távolság miatt. 2013.07.14.
Itt látszik az a bokor, amire leszállt a négy gyurgyalag. A bal tábla feletti bokor a pihenő helyszíne.
Még egy vélhetően fekete gólyát is sikerült megörökíteni.
A gyurgyalag 2013-ban az Év Madara!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése