Rozsdafarkú

Ezt nem hiszem el! Újra feltűntek a rozsdafarkúak! Érik a bodza. Fekete bogyóira felfigyeltek a kedves kis madarak. A helyszín ugyanaz, ahová tavasszal fészket építettek. Mint előző "rozsdafarkú" írásomból kiderült, sajnos a fiókák elpusztultak, a rozsdafarkú szülők pedig odébb álltak.
Öt rozsdafarkút is láttam a napokban, kettő pedig rendszeresen látogatja a bodza bokrot. Lehetőségem szerint többször kinézek az ablakon, hátha épp ott van valamelyik madárka és persze fülelek, hogy jellegzetes hangjukat meghalljam. Víz midig van a madarak számára, de egész nyáron egy madár sem látogatta az itatót. Talán most valamelyik megszomjazik...

Rozsdafarkú

Búbos pacsirta

 Már sokszor megfogadtam magamnak, ha bárhová megyek is, viszem a fényképezőgépemet.

Történt egyszer, hogy épp vásárolni mentem és mikor a parkolóban kiszálltam az autóból, két parányi búbos pacsirtát pillantottam meg kb. két méterre tőlem. Ilyen nincs! Nem volt nálam a fényképezőm. Gondoltam este 3/4 7 tájban főleg egy áruháznál úgysem venném hasznát. Mit tehettem? Elmentem két nappal később ugyanoda. Igaz olyan fél öt lehetett csak, de a búbos pacsirtákat sehol nem láttam. Elballagtam hát egy közeli parkba. Talán ott lesz valamilyen madárka. Nem volt, azaz igen, pár galamb. Kissé bánatosan ültem be fél hét után az autóba, mikor is öt fiatal kis búbos pacsirta érkezett a parkolóba. De jó! Úgy szedték aprócska lábaikat, ide-oda rohangáltak. Egyszerre még véletlenül sem voltak a képen. Nagyszerű, hogy sikerült róluk pár képet készítenem. Búbos pacsirtákat a városban egy elég forgalmas helyen. Milyen érdekes, senkinek fel sem tűntek, hogy ott vannak. Tolták monoton a bevásárló kocsikat, beültek az autóba, majd elhajtottak. Nekem nagy élmény volt a vékony lábú, barna, bóbitás tollasokkal a találkozás, 2013.08.17-én