Jégmadár és dzsungel hangulat

Jégmadarat idén már többször is kerestem, de csak addig jutottam, hogy hallottam a hangját és egy szempillantásnyira feltűnt a tó közelében. Abban tehát már biztos voltam, hogy ismét reménykedhetek, hogy előbukkan vagy akár társaival mutatkozik. Vártam, de nem jött. Sebaj. Az egyre melegedő időben hűsítő volt a szinte dzsungelre emlékeztető sötét erdő, amit patakszerűen szelt át a víz. Erre sétáltam csak úgy, mert kellemes volt. Ekkor pillantottam meg a jégmadarakat. Ketten üldögéltek a víz felett az egyik hídként elterülő faágon. Mire beállítottam a fényképezőgépet, már elreppentek. Na, de legalább nyilvánvaló lett, hogy a közelben kell lenniük. Nincs más, mint türelmesen várakozni és közben etetni a szúnyogokat. Nem jöttek vissza, így magam is odébb álltam, de hamar feltűnt a kis kék ékszer. Először óvatosan lépkedtem, majd szinte hason csúszásban próbáltam megfelelő helyet keresni, ahol nem takarja a madarat semmilyen ág. A sötét fényviszony nem kedvezett, de azért haza hoztam az idei nyár jégmadarát.

Jégmadár megbújva az ágak között.

Hűs erdő

Itt már újra világos van!

Tőkés réce rejti el magát

Mocsári teknős

Kockás sikló

Szarmata mészkő

A fióka

Egy buszmegállóban sem unatkozom. Körülnézek, figyelem a felhőket, ha van virág vagy fa, azokat... vagy éppen kémlelem, hogy van-e valamilyen madár a környékben. Most is így történt. Feketerigó hím etette a fészekből kiesett fiókáját. A látszólag magára maradt kis tollas elég rémült volt. Bár kihasználhattam volna, hogy nem tud elrepülni, mégis inkább távolabbról fényképeztem. Nem akartam sokkolni még én is a 

fotózással. Ilyen eset láttán, legszívesebbe hazavinné az ember. Ez nem a legszerencsésebb. Gyakorta megesik, hogy a fiókák kiesnek a fészekből idő előtt, a szülők azonban továbbra is gondoskodnak róluk ... és ez így van jól. Többször is meglátogattam a kismadarat, hogy esetleg macska nem bántotta-e. Ennek nyomát nem láttam, viszont a madárka egy nap múlva eltűnt ... Repülni még nem tudott, talán elcsámpázott valami bokorba? ... vagy valaki "megmentette"? Remélem a fióka története jól végződött.

Házi rozsdafarkú

A minap madárhangra figyeltem fel, kinéztem az ablakon és egy kedves madárkát pillantottam meg. Fiatal házi rozsdafarkú volt. Pici madár parányi zsákmánnyal. A helyes pelyhes-tollas apróság hamarosan távozott.

Szarvasbogár

Nem vagyok bogaras, de a szarvasbogár véleményem szerint a bogarak királya. Az egyetlen, amit képes vagyok megsimogatni. Lehet egy bogár szép? Nos, igen!. Bár jégmadárral "beszéltem" meg találkozót. Ő azonban nem jött el az általam vágyott randevúra. Egy szarvasbogarat azonban észrevettem egy magas csalánon küzdeni. A gravitáció és saját súlya ellenére mondhatni sikeresen célba ért, a csúcsra, miközben a levéltetvek remek ebédként kínálták magukat. A nagy erőfeszítés közepette még a szárnyát is kitárta! Szarvasbogarat láttam már többet is erdőkben, de vízparton még soha. Különleges volt a természet újabb pillanatnyi szépségét felfedezni.

Szarvasbogár az utcán