Madarakból vasárnap sem volt hiány. Persze, tudni kell, hova kell menni utánuk...
Fekete gólya tűnt fel a kék égen. Örültem a meglepetésnek.
Szárcsa magányosan. A szárcsákat mindig együtt látom. kivéve ezt a kis fiatal egyedet. Ő a múltkor is ebben a kis nádassal körülvett öbölben tartózkodott egyedül.
Sas vadászik
...ekkora halat fogtam!
Két búbos vöcsök itt még a tó túlsó partjánál.
Azután gondoltak egyet és a leskunyhó felé tartottak.
Itt már aránylag közel.
A víz alá bukó.
Rövid látogatás után már úsztak is vissza a túlsó part felé.
A távolban egy feltehetően éhes barna rétihéja pásztázott a nádas felett.
Egy sas ismét felbukkant.
A költőszigeten egy gém pihent meg. Csak álldogált, néha a tollazatát igazgatta.
A múltkori Vidraparkban tett látogatás annyira magával ragadott, hogy már akkor tudtam, ide hamarosan visszatérek. Így is lett. Bár korántsem volt már annyi madár, az élmény nem maradt el. Először is a tiszta levegő miatt már eleve megérte a hosszú út. Legközelebb tavasszal tervezem ide a látogatást.
