Tatán a Fényes Tanösvényt már pár hónapja kinéztem magamnak, hogy meg kellene nézni. Figyeltem az időjárást, de zivatart mutatott és záport és napsütést, magas UV-vel. Na most találjam ki melyik is lesz! Több, mint négy óra vonatozás után megérkeztem Tatára, 05.09-én. Jó idő volt, szép kellemes napsütés. Most merre a pályaudvarról? Egy busz éppen benn állt a megállóban. A sofőr csak tudja! Készségesen közölte, hogy ezzel a busszal eljutok a buszállomásig, ez volt az 1-es autóbusz, onnan a 3-as számúval a Fényes Fürdőig. A sofőr szólt, hogy leszállhatok. Megmutatta merre van a buszállomás. Addig el sem jutottam, megláttam egy taxit. Szabad? - kérdeztem. Nem.-volt a válasz. Hová akar menni?- hangzott a nem után. A Fényes Tanösvényhez a Fényes Fürdőhöz. -válaszoltam reménykedve. Jó. Ez még belefér. - mondta a taxis. Kiderült Tatabányáról jött és fuvarja van.
Így jutottam el a Fényes Tanösvényhez. Már az elején kezdődik a cölöpsétány. Óriási élmény egy láperdőben barangolni! Csend, nyugalom, természet, madarak csicsergése. A tavirózsák tarkították a vizet, levelei tallérokként terültek szét. Röviden ennyi, de eben minden benne van, ami egy igazi kikapcsolódáshoz kell. Még egy függőhíd is volt. Gyermekies örömmel libbentem rajta át oda-vissza.
Túl sok időm nem volt, hiszen még a várhoz és az Öreg tóhoz is el kell jutni. Kiderült, hogy az a bizonyos hármas busz csak a fürdőzős szezonban jár. Taxit hívtam.
A vár látványa igazán elragadó. Kiváltképp, hogy a tóparton van. Ekkor már gyülekeztek a felhők, nem volt zavartalan a napsütés. Ez nem szegte kedvemet, hogy sétáljak, nézelődjek. Madarat amit láttam: verebek, pár tőkés réce, egy családnak kicsinyeik is voltak. Hamar eltelt itt is az idő, vissza busszal az állomásig és várni az újabb több. mint négyórás vonatozást. Utazáskor kíváncsian figyeli az ember az ismeretlen tájat. Kibámulva az ablakon itt-ott jó lenne egy sétát tenni.