Néhány napja még álmodni sem mertem volna, hogy élőben látok jégmadarat. Amikor az első képet készítettem róla, igen messze volt, elég rossz fényviszonyok közt. A Nap úgy tűzött, hogy messziről úgy gondoltam, hogy valami csuszka féle madárka. Annyit láttam, hogy a tó felszínéről egy falattal a csőrében valami leszáll a gát korlátjára.
A fénykép ugyan nem lett jó, de arra pont elegendő, hogy beazonosítsam a madarat. Egy jégmadár volt apró hallal a csőrében. Huh! Ekkora meglepetésre nem számítottam. Persze fényképezésnél, ahogy közelebb mentem volna, villámgyorsan elrepült. Annyit sikerült megpillantanom, hogy egy kis kékség eltűnik a szemem elől. Hm. Tudtam, hogy újra vissza fog jönni. Körülnéztem és azonnal felfigyeltem a vízbe nyúló ágra. Biztos innen kémleli a vizet, hogy halat fogjon magának. Úgyhogy nem volt más hátra, csak várakozni. Kinéztem egy növényekkel sűrűn benőtt helyet. Ide ha bebújok, nem fog észre venni. Vártam kb. 10 percet és már jött is a madárka, egyenest a leszálló ágára, amit előre sejtettem. Fantasztikus volt élőben látni, ahogy békésen nézi a vizet. Látni? A növényektől? Mindig valami belógott a képbe. A kép sem sikerült sehogy, mert minden fűszál éles lett, kivéve a madárka. Homály-jégmadár lett. No meg el is repült ismét.
A megbúvó leshely nem volt épp biztonságos. Egy lódarázs érkezése el is zavart. Nem bántam, gondoltam, közelebbről mégis csak jobb lesz képet készíteni a madárkáról. Sok választásom nem volt, hiszen a tóból lehetett volna a legjobb képet készíteni, de az kizárt. Közelebb mentem, de amikor visszajött volna a madár, rögtön kiszúrta a jelenlétemet. Látni azért tökéletes volt így közelebbről.
Mit tehettem? Visszaguggoltam az első messzebb levő lesbe. Vártam és megint megjelent a leszálló ág csúcsán a jégmadár. Hú!Csak el ne riasszam valami rossz mozdulattal! Hasra feküdtem és óvatosan próbáltam a fényképezőgépet olyan helyzetbe hozni, hogy a belógó növények ellenére látható legyen a madár. Valamennyire sikerült is. Sőt még egy jégmadarat sikerült megpillantanom. A nem éppen kényelmes testhelyzet megérte. Van képem a jégmadárról. Közben kezdett kellemetlenül tűzni a nap. Ráadásul most már nem csak egy lódarázs döngött, hanem még egy. Bármennyire sajnáltam, el kellett mennem onnan. A lódarazsak veszélyesek. Nem kockáztathattam tovább: vagy a nyílt terep és nem látom a madarat, mert le sem száll vagy elmegyek. Az utóbbit választottam. Talán jól tettem, mert még további három lódarázzsal is találkoztam pár méterre. Hát így voltak a lódarazsak akaratlanul is a jégmadár életének őrzői.
Ahogy távolodtam a jégmadár helyétől, időnként megálltam, bennem volt, hogy még szeretném figyelni. Megálltam vagy nyolcszor útközben, hogy vissza forduljak. Nem tettem a lódarazsak miatt. Ennyinek is örültem, amit láttam, olyan volt , mintha születésnapom lett volna és ez lett volna az ajándék. Különösen szerencsésnek éreztem magam, hogy pár pillantás erejéig bepillanthattam az életébe. Tényleg csodás nap volt!
Ketten
A benyúló ág, ahonnan a jégmadár kémlelni szokott. Amikor ebbe a bokorszerű növényzetbe bújtam, észrevett a madár.
Amíg a jégmadárra várakoztam, tengelic falatozott.
Jégmadár repte
