December 22-én a Közép-Mecsekben halk finom hangocskára lettem figyelmes. (ti-ti-ti) Néztem jobbra, néztem balra, néztem felfelé- semmilyen madarat nem láttam. A hang azonban egyértelműen sejtette, hogy valahol a közelben kell lennie a madárkának. Addig vártam, míg meg nem pillantottam az öreg fekete fenyő ágainál a parányi akrobatát. Hol felfelé kúszott, hol testével lefelé araszolt az ágon. Hát még ilyet! Fittyet hányva a gravitációnak kereste hosszú, hegyes csőrével a kéregben lapuló petéket, lárvákat. Fakuszhoz volt szerencsém! Van rövidkarmú és van hegyi fakusz. Az én madaram szerintem rövidkarmú fakusz volt. A képeken is látszik, hogy olyan jól rejtőzik a környezetében, hogy alig észrevehető. Ha nem adott volna ki hangot, bizony mondom, sosem veszem észre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése