Halastónál

Egerészölyv a bokorban.

Tengelic 

Sas

Kárókatona

Holló

Szürke gém

Kócsagok

A gát növényzete

A gáton a lepkék keresték a még virágzó növényeket

Szó szerint szürke, még a gém is.

Szárcsák

Búbos vöcsök

A szélvédőn a potyautas egy kb. 7 mm-es pók

A tegnapi kirándulásom egy visszatérő helyszín, egy halastó, ahol régebben sasokat figyelhettem meg. Az őszi viszonyokhoz képest aránylag időben érkeztem, kb. 9-or. A tóig nem kellet sokat mennem, de a sár és a vizes térdig érő fű hamar átáztatta a csizmám. A víz és a környéke nem mutatott valami nagy mozgást. Amikor megérkeztem egy nagy kócsag halászgatott. Sajnos nem tudtam elég észrevétlen lenni, így az egyetlen madár is odébbállt. Hamarosan a messzi távolban feltűnt két sas, akik egy fára szálltak le, éppen csak egy szusszanásnyira és indultak tovább. Olykor hollók, dolmányos varjak és varjak törték meg a csendet, valamint a vidám röptű tengelicek. Egyszer csak egerészölyv bújt el a bokrok között, ahonnan inkább a szemközti mezőt kémlelte tovább egy villanyoszlopról. ...és még mindig kevés volt a madár, ámbár két kárókatona is közeledett, akik le is szálltak a vízre, majd kb. fél óra múlva egy nyolcas csapat is áthúzott a tó felett. A távolban pár gém volt, és ugyancsak a távolban néhány nagy kócsag. Szárcsák elképzelhető, hogy nagyobb számban voltak a tó valamelyik másik szegletén. Viszonylag közelebb azonban csak három jött. A távcső szintű fényképezőgéppel láttam két búbos vöcsköt is, irdatlan messze, annyira, hogy szemmel csak annyi volt látható, hogy valami madárféle lehet a tavon, mert a vízfelszín jelezte, hogy mozgás van. 

A tó eléggé le volt eresztve, így előbukkantak a vízi csigák és kagylók vázai a nádas pereménél. Némelyik kagyló akár kisebb tányérnak is megfelelt, ráadásul tálalva is volt bennük a lencse, persze a békalencse:)

Hamar eltelt itt pár óra, különösen, hogy a nap is egyre melegebben sütött még kellemesebb volt. 

Cs-i halastó