A mai nap volt még igazán meleg, napsütéses. Ezt ki is használtam. A malomvölgyi-tónál töltöttem el felejthetetlen órákat. A fű még nedves volt, ezernyi vizes gyöngyszem ékszerezte fel. Fél kilenc tájékán már tudtam fácánokkal nem fogok találkozni, mégis megnéztem. Kis madarak csapata bújt meg a fák ágai és termései között. Várni kellett, hogy meg lehessen pillantani őket. ...és közben észrevettem szemközt a rókát. Messziről be sem lehetett azonosítani. A gépet azon nyomban rá irányítottam és kattintottam. Miután láttam, hogy róka, több sem kellett, lefotóztam párszor. Talán a területét járta be, talán ő is a fácánokat kereste. Hamar eltűnt a sűrűben.
A róka után fel sem ocsúdtam, hallottam, valami mocorgást a bokrok alatti avaron, feketerigóra tippeltem. Mókus volt. A földön kotorászott. Igyekeztem észrevétlen maradni. Nem akartam elijeszteni. Szerencsére a sűrűből előbukkant, majd felszaladt valamelyik fára. Ennyi maradt belőle. Aranyos volt.
És ők, a csivitelő madárkák, magasan reggeliztek a termések terülj-terülj asztalkájáról.
Sordély
Szajkó
Tengelicek reggelije. Szorgosan szedegették a mácsonya magocskáit.
Ő a meggyvágó, aki csak tömődött és tömődött. Jópofa, ahogy jár a csőre evés közben.
Ezen a fán volt a meggyvágó, alig találtam meg a sűrű, vékony ágak között.
...és jutott még az aranyőszből is.
Egy csepp őszi malomvölgyi-tó
Gyapjas tintagomba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése