Bogyiszlón

Seregély kutat élelem után a buja fűszálak között.

A réti sas megjelenése nagy örömet okozott. Egyszercsak átsuhant felettünk egy árny és ő volt, a sas. Ott rótta a köreit olykor felettünk, máskor távolabb.

Dolmányos varjú

A töltés oldalában. 

Nem éppen tiszta víz a gáttól nem messze az erdőben.

Ez már Fadd-Dombori felé jobbra egy kis tó.

A mai úticél a bogyiszlói orchideás erdő volt. A kirándulástervezőben és a programajánlóban is szerepel. Úgy véltem, mi sem egyszerűbb, mint kiruccanni ide és valami tábla vagy térkép jelezni fogja, merre is tartsunk. Információ híján helybelit kérdeztünk, merre van. Jártunk a gáton, aztán valami erdőbe tértünk be ... hátha ez az. Szerencsére két gombászó ember jött velünk szembe, akiktől sikerült megtudakolni, hogy ez nem az az erdő, de menjünk vissza valami házhoz és ott megmondják, mert ők ugyan idevalósiak, de még sosem jártak az orchideás erdőben. Annál a bizonyos háznál megmutatták, hogy melyik az az erdő. Bejutni azonban onnan sehogy sem sikerült. Talán a mesében a királyfi, amikor a Hamupipőkéhez ment valami ilyen járhatatlan erdőn-bokron kellett átvágnia magát. Erre nem vállalkoztunk. Az orchideás erdő rejtély maradt előttünk.