A halászsas a megjelölt fára szállt rá. Messziről annyit láttam, hogy valami nagyobb madár. Gondoltam azért készítek egy képet róla. Azonnal visszanéztem a fényképezőgépen. Nem akartam hinni a szememnek. Igen! Halászsas! Innentől kezdve minden pisszenését figyeltem és kattintottam. Vártam, hátha akcióba lendül. Azonban csak üldögélt, nézett jobbra, nézett balra, nézett előre. Talán már túl volt a reggelijén. Legalább fél órát tartózkodott a faágon. Néha egy kisebb széllöket kimozdította egyensúlyából ahogy himbálózott az ág. Aztán ő is elunta a dolgot, felrebbent. Tett pár tiszteletkört, így búcsúzott. A Nikon P900 ismét kitűnően teljesített.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése