Hosszasan tűnődtem az oldal elnevezésén, de minden ami eszembe jutott foglalt volt. Így lett "gébics". Nem is bánom, mivel amúgy is kedvenc foglalatosságom, hogy a madárvilágot felfedezzem vagy inkább némi bepillantást nyerjek az olykor rejtett világukba.
A szabadban járva sokszor halljuk a madarak énekét, hangját. Néha azt látjuk, hogy ide-oda röpdösnek. Rögtön meg is állapítjuk: "repül a madár" vagy "dalol a madár". Ez nem sok. Körülöttünk élik világukat, mégis általában csak tudomásunk van róluk.
Egy téli napon, tópart közeli helyen döntöttem el, hogy jó lenne jobban megismerni őket. Pár szarka repdesett meglehetősen távol tőlem. Próbáltam lefényképezni, de sehogy sem sikerült. Gyorsak voltak. Rájöttem, hogy madarat fényképezni óriási kihívás. Elkezdtem nézegetni madaras oldalakat a neten. Többet szerettem volna tudni róluk. Hihetetlen szép madárfotókkal találkoztam. Rögtön példaképeket is választottam és még nagyobb kedvet kaptam hozzá, hogy megfigyeljem, fényképezzem a madarakat. Nyilván sokat számít egy jó gép. Ami alkalmas táj vagy növény fotózására, nem valószínű, hogy megfelelő a madaras képekhez.
Profik által készített madaras képeket épp úgy szeretek nézegetni, mint aki spontán elkapta a pillanatot a madár természetes helyén. Így előfordul, hogy picit takarja az ág vagy messze volt, esetleg nem olyan a kép minősége, amiben nincs utómunka, de mindenképp természetesen hat.
A táj és az élővilág szoros egységet alkot. Maradok annál is, hogy egy-egy kirándulás, tura alkalmával a csodaszép tájat is megörökítsem. Pillanatok csupán amit egy kattintással elcsíphetünk, mégis nézegetésük hosszan tartó örömet okoz. A természetben valahogy mindig benne van a harmónia, amely a képeken is visszaköszön nyugalmat árasztva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése