A Malomvölgyi-tónál jártam. Már kilenc órakor nagy volt a hőség, június 18. Mégsem rettentett el a nagy meleg. Mint mondják, a víz közelében kellemes. Ez teljesen igaz, de árnyékban lehetett csak elviselni. Szép ez a hely Pécs közelében. Már többször megfordultam itt, de mindig inkább a tavakat körbe járva figyeltem a csodaszép vizet, a Mecsek vonulatát. Most viszont úgy gondoltam, felfedezem az élővilágát.
Tehát mindössze pár helyet szemeltem ki, ahonnan kémleltem.
Először a madarakra voltam kíváncsi. A tó melletti ligetet választottam. Szajkót láttam, egerészölyvet, sárgarigó és kakukk hangját hallottam. Zöldikék bújtak a fák levelei közt, de egyet sem láttam. Őket is csak a jól ismert hangjuk alapján ismertem fel.
Ahogy még inkább tűzött a nap, a vízpart felé vettem az irányt. Leültem és figyeltem a nádast. A nagy tónak egy parányi részében sem unatkoztam. Szitakötők repdestek, vízipókok rohangáltak a víz felszínén, apró halak úszkáltak a sekély részen. A legnagyobb meglepetést az okozta, amikor a parti fűszálaknál egy kis halra lettem figyelmes. Hirtelen elképzelni sem tudtam, mit keres ott apró hal. Ezt meg kell nézni közelebbről!
Huh! Nem semmi. Vízisikló zsákmánya volt! Nagy élmény volt látni, ahogy eltűnik a kis hal a sikló szájában. A vízisiklót sajnos takarták a fűszálak. Nem akartam eltávolítani az útból, hogy jobban lehessen látni, mert biztos riadtan a vízbe tűnt volna. Fűszál ide, fűszál oda, ilyet még sohasem láttam, legalábbis élőben.
Szitakötő
Molnárka vagy Molnár poloska
Molnárkák
Úgy látszik érdemes fáradozni a pókoknak a biztos megélhetés reményében.
Fenyőpinty
Barátposzáta az ágak között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése