Jégmadarat idén már többször is kerestem, de csak addig jutottam, hogy hallottam a hangját és egy szempillantásnyira feltűnt a tó közelében. Abban tehát már biztos voltam, hogy ismét reménykedhetek, hogy előbukkan vagy akár társaival mutatkozik. Vártam, de nem jött. Sebaj. Az egyre melegedő időben hűsítő volt a szinte dzsungelre emlékeztető sötét erdő, amit patakszerűen szelt át a víz. Erre sétáltam csak úgy, mert kellemes volt. Ekkor pillantottam meg a jégmadarakat. Ketten üldögéltek a víz felett az egyik hídként elterülő faágon. Mire beállítottam a fényképezőgépet, már elreppentek. Na, de legalább nyilvánvaló lett, hogy a közelben kell lenniük. Nincs más, mint türelmesen várakozni és közben etetni a szúnyogokat. Nem jöttek vissza, így magam is odébb álltam, de hamar feltűnt a kis kék ékszer. Először óvatosan lépkedtem, majd szinte hason csúszásban próbáltam megfelelő helyet keresni, ahol nem takarja a madarat semmilyen ág. A sötét fényviszony nem kedvezett, de azért haza hoztam az idei nyár jégmadarát.
Jégmadár megbújva az ágak között.
Hűs erdő
Itt már újra világos van!
Tőkés réce rejti el magát
Mocsári teknős
Kockás sikló
Szarmata mészkő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése